A defektmentes abroncsokról
Az utóbbi években a világ nagy autógyártói közül egyre többen hanyagolni kezdik a hagyományos pótkereket, és új, az eddiginél praktikusabb megoldás kivitelezésére szólítják fel a gumiabroncs-gyártókat. A lényeg, hogy a jövőben olyan abroncsok kerüljenek a gépkocsira, amelyek mellett nem kell pótkerék, ugyanakkor egy defekt esetén – csökkentett tempóban – tovább lehessen haladni. A meghosszabbított mobilitási igényre a különböző nagy gumiabroncs-gyártók különféle módon reagáltak. A mobilitás fenntartására a Continental két különböző technikai megoldással lépett a piacra. Az első egy támasztóprofilos (erősített oldalfalú) biztonsági abroncs, az úgynevezett „Self Supporting Runflat Tyre” (SSR) abroncs, a második a Conti támasztógyűrűs (fémgyűrűs) biztonsági abroncs, vagyis a „Conti Supporting Ring (CSR) abroncs. Mindkét esetben elkerülhetetlen egy, a „gumiabroncs nyomásvesztésére figyelmeztető rendszer” (Tyre Pressure Mo-nitoring System = TPMS) beépítése, amely nélkül „defekttűrő” abroncsok nem szerelhetők fel. A berendezés figyelmezteti a vezetőt, ha a gumiabroncs nyomása egy meghatározott érték alá csökken. Két megoldás terjedt el: az egyik esetben a gumiabroncsba épített szenzor közvetlenül, folyamatosan méri a nyomást, és továbbítja azt, a vevőegység felé. A TPMS, amelyet kényelmi rendszernek is neveznek, igen precízen megkülönbözteti a szokásos nyomáscsökkenést és a gumidefektet. Minden keréken egy – utólag is beépíthető – szeleppel ellátott, a kerékkel együtt forgó modul méri az abroncs nyomását és hőmérsékletét, amely értékeket nagyfrekvenciás rádiójelként sugároz a TPMS-felé. A másik megoldásnál az ABS közvetít, miszerint érzékeli a csökkenő levegőnyomás következtében kisebb gördülési átmérőn futó defektes kerék megváltozott szögsebességét. Jelenleg antagonisztikus ellentét van a defekttel megtehető távolság és a kényelem iránti igény között. A BMW például, azzal tűnik ki, hogy elfogad egy kb. 150 km-es, defekttel megtehető távolságot, ha egyidejűleg magas szintű kényelem biztosítható a járműben utazók számára. A Daimler Chrysler (DC) 50 km-es távolságról, a Porsche 200 km-ről beszél. A legtöbb autógyár ugyanakkor még kivár az igények meghatározá-sával. A két technikai megoldás közül a Self Supporting Runfl at Tyre (SSR) az egysze-rűbb, ez terjedt el leginkább. A Bridgestone-nal közösen kialakított, un. SSR gumiabroncs oldalfalai olyannyira erősítettek, hogy defekt esetén is lehetővé teszik a biztonságos továbbhaladást. Az új gumiabroncs felszerelhető valamennyi kereskedelmi forgalomban kapható hagyományos, szabványos keréktárcsára. Defekt esetén max. 80 km/h-s sebességgel, max. 80 km-es távolságra lehet vele tovább haladni. A 4 SSR gumiab-roncs könnyebb, mint 5 normál abroncs. Egy jól „szerszámozott” gumisműhelyben könnyen fel- és leszerelhető. Használata esetén nincs szükség pótkerékre. Az SSR abroncs lényege, hogy belül, mindkét oldalon egy-egy félhold alakú támasztóbetét van, amely defekt esetén (gyors nyomásvesztéskor) megakadályozza, hogy az abroncs oldalfalai becsípődjenek a kerékpánt és az úttest közé, amely legtöbbször az abroncs azonnali tönkremeneteléhez vezet, és igen könnyen baleset okozója lehet. Csak olyan járműveket szabad felszerelni SSR gumiabronccsal, amelyeket erre alkalmassá tettek, vagyis beépítették az „gumiabroncs nyomásvesztésére figyelmeztető rendszert”. Fontos tudni, hogy defektes SSR gumiabroncsokat nem szabad javítani. Igen rövid útszakaszt kivéve, nem szabad a járműre SSR és hagyományos abroncsot vegyesen szerelni - még tengelyenként sem -, miután a normál abroncs nem rendelkezik a többi kerék szükséghelyzeti továbbhaladási tulajdonságával.
