A levegővel töltött gumiabroncsok műszaki története
A levegővel töltött gumiabroncsot először a kerékpárok (Dunlop 1888), majd később az autók számára is. A Continental már 1898 óta gyárt ”pneumatikot”, amelyek döntően javították a menetkényelmet (rugózás), és mindenekelőtt magasabb elérhető sebességet tettek lehetővé a járművek számára. A Continental a levegővel töltött abroncsok további műszaki fejlődését is jelentős mértékben segítette: 1904 óta az abroncsokat már mintázattal is ellátták a nagyobb biztonság érdekében és a gumik elnyerték máig jellegzetes fekete színüket is. A korom hozzáadásával a gumiabroncsok tartósabbá és ellenállóbbá váltak. 1920-ban az Amerikai Egyesült Államokban megjelent a kordszálas gumiabroncs, amely gyapjúszálas szerkezetével teherbíróbbnak, kevésbé sérülékenynek és hosszabb életűnek bizonyult. Az alacsony nyomású gumiabroncs a 20-as évek közepe táján terjedt el. A 40-es évek során a ”szuper-ballon” követte, még nagyobb levegőmennyiséggel és tovább javított rugózási kényelemmel. A levegővel töltött gumiabroncsok műszaki története H:W - Magasság (Height) / Szélesség (Width) arányszáma százalékban kifejezve (röviden ”széria”) Az 50-es évek elejétől az ”acélöves” radiál abroncs a futásteljesítmény és a menettulajdonságok tekintetében egyaránt új mércét állított. 1970 körül a személygépkocsik korábbi diagonál abroncsai már teljesen kiszorultak a piacról (a tehergépkocsiknál azonban még nem). Nagyjából ugyanekkor vette kezdetét az alacsony gumiabroncsok korszaka: a 70-es sorozatot néhány évvel később már 60-as és 50-es szériák követték. Napjainkban a 65%-os magasság/szélesség
arány számos típus esetében már az alapkivitelhez tartozik. A korszerű abroncsok pedig egyre szélesebbé váltak – mára a magasság és a szélesség aránya akár 25%-ig is csökkenhet. Ezek az extrém profillal rendelkező abroncsok kifejezetten a különösen sportos járművekre készülnek. A Continental ma már kizárólag csúcstechnológiát képviselő abroncsokat gyárt. Ennek köszönhetően 1975 óta a Continental gumiabroncsokkal elérhető maximális sebesség 210 km/h-ról 360 km/h-ra emelkedett, ugyanakkor egy átlagos gumiabroncs tömege a múltbéli 21 kg-ról 8 kg-ra csökkent. A korszerű személygépkocsi radiál abroncsok akár 25 különböző alkotóelemből is állhatnak, és 12-féle gumikeveréket is tartalmazhatnak. A legfontosabb konstrukciós elemek a karkasz és a futófelület. A karkasz feladata a gumiabroncs rugózásának biztosítása, illetve az ehhez szükséges levegőmennyiségnek az abroncsba zárása. A jármű tömegét ugyanis nem a gumiabroncs, hanem a nyomás alatt álló levegő hordozza. A futófelület ezzel szemben a csekély gördülési ellenállásról, az optimális menettulajdonságokról és a magas futásteljesítményről gondoskodik. A fejlesztések kezdetén a karkasz még kaucsukba ágyazott lenvászonból állt, hosszanti és keresztirányú szálakkal. A keresztező szálak hamar elkoptatták egymást, és csupán igen rövid élettartamot biztosítottak az akkori abroncsok számára. A Continental ezért 1923-ban új fejlesztésű kordszövetet vezetett be. Ez már csak hosszirányú elrendezést tartalmazott, tartószálak rögzítették és kaucsukba ágyazták. Az így
készült gumiabroncsok már jóval tovább tartottak. Diagonál gumiabroncsok (körülbelül 1970-ig) A diagonál gumiabroncsok esetében a karkasz bizonyos számú gumírozott kordrétegből épül fel, amelyek végeit a peremhuzal-mag köré rögzítik (ez a peremhuzal gondoskodik arról, hogy a gumiabroncs stabilan üljön a keréktárcsán). A gumiabroncs teherbírását az egyes rétegek száma határozza meg. A személygépkocsik diagonál abroncsai leginkább kettő és hat közötti számú rayon vagy nylon kordszálból álló réteget tartalmaznak. A kisáruszállítók abroncsai esetében ezért még napjainkban is 6, 8 vagy 10 PR (ply rating = terhelhetőség a rétegek száma szerint) értékről beszélhetünk. A diagonál gumiabroncs egyes kordszálai váltakozó irányban, meghatározott szög alatt emelkedve futnak. Többek között ez az úgynevezett szálszög határozza meg a gumiabroncs tulajdonságait. A nagyobb szálszög növeli ugyan a menetkényelmet, ám csökkenti az oldalirányú stabilitást. A hegyesebb szálszög viszont a stabilitást a komfort rovására fokozza.